Szombaton délben a Falunap színpadán a magyar nóta képviselői veszik át a terepet - és a mikrofont.
Falunap fellépőiről készülő sorozatunkat Budai Beatrix énekesnővel folytatjuk.
A '80as évek elején, egy szürke novemberi estén édesapám - aki zongorista -, Mezőcsáton lépett fel. Mikor megtudták a nagy hírt, Máté Péter a közönség előtt gratulált elsőként apukámnak, valahogy így:
- És most egy nagy tapsot kérnék Budai Beatrixnek, barátom kislányának, aki pár perce megszületett Budapesten. ...azt hiszem itt dőlt el minden...
Zenész családba születtem, első gyermekként. 3-4 éves koromban vitt el apukám először egy fellépésére. A függöny mögül megszeppenve, megilletődve, de annál nagyobb érdeklődéssel figyeltem, hallgattam az énekeseket és átéltem velük együtt a színpad ezen oldalának a varázsát, azt a csodát, ami semmihez sem fogható.
6 évesen én is leültem a zongora mellé, a kispesti zeneiskola növendéke voltam, közel 10 évig. Zenei Általános iskolába írattak szüleim, ahol igen intenzív zenei oktatásban részesültem. Tagja voltam több kórusnak, leánykarnak. Nem egyszer fordult elő, hogy az alt szólamból kilépve zongorán kísértem tovább az iskola kórusát, vagy éppen kamarazenéltem több hangszeres osztálytársammal. Még nem töltöttem be 18. életévemet mikor Sasvári Sándor musical énekes Sasi-Teshow zenekarában vokalistaként dolgozhattam először és pontosan a 18. születésnapomon megjelenő nagylemezén olvashattam nevemet közreműködőként. Köszönöm Sasi!
Vác a szívem csücske. Itt végeztem a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában magánének szakon. Felejthetetlen éveim ezek. Ezúttal köszönöm tanáraimnak a türelmet, a bíztatást és azt a tudást, amit a mai napig kamatoztathatok. 2001-ben tagja lettem az Operettvilág Kft Társulatának, melynek vezetői Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor. Bátran és büszkén mondhatom, hogy megismertem őket és hálás vagyok a sorsnak, hogy velük dolgozhattam először. Megtanítottak arra, hogy színpadon állni kiváltság és a legnagyobb alázattal kell felállni minden egyes alkalommal a közönség elé. 7 éven át jártam velük a világot. Ez idő alatt eljátszottuk az operett irodalom legszebb darabjait. Az előadások helyszínei voltak: Németország, Ausztria, Svájc, Dánia, Hollandia és eljutottunk a tengerentúlra is. 2003-ban 1 hónapig vendégszerepeltünk Ausztráliában. Sydney, Melbourne és Brisbane legnagyobb színházaiban léptünk fel és Lehár Ferenc: Vígözvegy című nagyoperettjével ajándékoztuk meg az ausztrál közönséget.
Még ugyanebben az évben Kálmán Imre Marica grófnőjében Manja, a cigányasszony szerepét kaptam meg. Kalmár Magda Kossuth-díjas operaénekesnő keresett meg azzal, hogy szeretné, ha a Turay Ida színtársulatban ő utána én játszanám ezt a szerepet. Időt és energiát nem spórolva foglalkozott velem. Hihetetlen megtiszteltetés ez. Nagyon köszönöm Magda!
Vendégművészként a Komáromi színházban Neil Simon: Furcsa párjában Gwendolin szerepét, Maros Gábor társulatában pedig La Mancha című darabban a Házvezetőnő szerepét játszottam 2003 őszén.
2007-től az MTV Csináljuk a fesztivált című műsorának állandó vokalistájaként dolgoztam együtt a popszakma legnevesebb előadóival.
2007 őszén jött a nagy áttörés. Édesanyám titokban benevezett a Nefelejcs Nótashow magyarnóta tehetségkutató versenyre, melyet a Hálózat Tv rendezett. Több száz jelentkező közül az igen nívós zsűri döntése alapján én vehettem át az első díjat Lengyelfy Miklóstól, az MTV nyugalmazott Erkel díjas szerkesztőjétől. Életem egyik legboldogabb pillanata volt ez. A zsűri tagjai voltak még Madarász Katalin, Tarnai Kiss László, Kállai Bori, Berkes János, Szeredy Krisztina és Nagy Edmond.
Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy az ország legelismertebb cigányzenekaraival léphetek fel egy színpadra. Köszönöm a 100 tagú cigányzenekarnak és a Rajkó zenekarnak is a bizalmat!
Köszönöm a Duna TV-nek, hogy elsőként adott lehetőséget, és bizalmat adott nekem 2007 szilveszterén mikor ifj. Sánta Ferenc mellé, - az ország egyetlen Kossuth- és Prima Primissima díjas prímása - , állhattam fel a stúdióban élő adásban.
Köszönöm a Nóta Tv-nek a magyar nóta nevében, hogy felvállalják a mi nemzeti kincsünket és egyedüliként naponta több órában sugározzák és hirdetik ezt a műfajt. A magyar nóta, ez a hungaricumnak számító műfaj olyan dolgokat ébresztett bennem, amiről eddig fogalmam sem volt. Ezek a dalszövegek, ezek a dallamok az ember legmélyebb, legintimebb érzéseit hozzák felszínre, legyen az bánat, vagy öröm, csalódás vagy szerelem, születés vagy halál. Érzem, hogy ezzel születtem és most már tudom, hogy a sírig viszem a magyar nóta minden kincsét.
